Az epilepszia agyi betegség, mely során a beteg visszatérő, spontán jelentkező görcsrohamokat él át. A görcsrohamot az agy egyes neuron csoportjainak a gátlóhatás alól felszabadult ingervezetése okozza. Közvetlen kiváltó okként pedig az agy elektromos zavarai nevezhetők meg. A beteg a rohamok alatt történtekre nem emlékszik.
Az epilepszia során az agy izgalmi és gátló folyamatai között az egyensúly felbomlik, és az izgalmi folyamatok kerülnek túlsúlyba. A görcsrohamok okai lehetnek: genetikai felépítés, perinatális hypoxia, trauma, gyermekkori lázgörcs, agydaganat, fertőzés, túlzott alkoholfogyasztás vagy alkoholmegvonás, és tiltott drog használata. Az epilepszia tünetei eltérőek attól függően, hogy a zavar az agy mely gócában keletkezik.
Különféle típusai vannak az epilepsziának, a két nagy csoport a parciális epilepszia rohamok és a generalizált epilepszia rohamok. A parciális rohamok keletkezési helye az agykéreg epilepsziás gócaiban van, ezért motoros, érző és összetett jelenségekkel járnak. Két típusa a simplex és a komplex parciális epilepszia roham. A generalizált rohamok kétoldali motoros jelenségekkel járnak együtt, öt típusa van: az absence, a myoclonusos, a clonusos, a tónusos, és a tónusos-clonusos epilepszia roham.
Az epilepszia előfordulása igen gyakori, azt tekintve, hogy agyi betegség. A gyermekek 1 százalékát, míg a felnőttek 0,5 százalékát érinti. Magyarországon körülbelül 60 ezer ember szenved epilepsziától, és közel félmillióan élnek át életük során legalább egyszer epilepsziás rohamot. A mai kezelések hatására az epilepsziás betegek 70-80 százaléka képes tünetmentesen élni. Ugyanakkor minden második beteggel szemben társadalmi előítéleteket támasztanak az epilepszia miatt, amivel megnehezítik számára a beilleszkedést.
Kétféle módszerrel szokták az epilepsziát vizsgálni. Az egyik az EEG, vagyis elektroencefalográf; mely teljesen fájdalommentes. A vizsgálat során a hajas fejbőrhöz erősített elektródák segítségével mérik az agy elektromos aktivitását. Viszont a betegek csupán 50 százalékánál lehet eltérést kimutatni a roham után. Azokat a hullámjelenségeket, melyek kimutatják az epilepsziás működészavar gyanúját, epilepsziás izgalmi jelnek nevezik. A másik módszer az MRI, mely az egyik legkorszerűbb képalkotó vizsgálat. Az epilepszia ténye nagy biztonsággal megállapítható, vagy épen kizárható, ennek a vizsgálatnak köszönhetően.
A betegek 25 százalékánál kimutatható az epilepszia oka EEG vagy MRI vizsgálattal, ami lehet az agy kóros elektromos aktivitása, az agyban található kisebb hegek vagy örökletes (például a fiatalkori mioklónuszos epilepszia). A fennmaradó epilepsziás betegeket idiopátiásnak nevezik, ami annyit tesz, hogy a rohamok oka ismeretlen.
