Egyik ismert érszűkület vizsgálatára szolgáló berendezés az egyszerű vérnyomásmérő. Így kiszámíthatjuk a boka /kar indexet. Menete a következő: az orvos kitapintja a pulzust a comb és a térdhajlatban. Ez után megméri a vérnyomást a boka fölött és a felkaron fekvő helyzetben. A két érték közti különbség mértéke egyenesen arányos az szűkület súlyosságával. Ezt a fajta érszűkület vizsgálatot kiegészítheti az ultrahangos áramlásvizsgáló, úgynevezett Doppler vizsgálat. Ezt is orvos végzi. A készülék a sebességmérő radar elvén működik. A kapott adatokat számítógép dolgozza fel. Így meghatározható az állapot súlyossága is.
Röntgen vizsgálattal megállapítható az erekben felrakódott mész képe, a szűkület pontos helye. Verőér festéssel és a röntgen alapján a műtéti eljárás is könnyebben eldönthető. Elektrokardiográfiás érszűkület vizsgálattal akár terhelés nélkül is megmutatkoznak a koszorúér szűkület jelei. Angiográfiával, más néven érfestéssel a beadott kontrasztanyag láthatóvá teszi a felvételeken az érhálózatot és a vér útját az erekben az által , hogy sorozat röntgenfelvételt készítenek. Ezzel az érszűkület vizsgálattal többnyire az agy, szív és végtagok állapota mérhető fel. A CT és MRI inkább a belső szervek állapotáról ad képet. A laboratóriumban a levett vérből meghatározható a homocisztein-szint és a vérzsír érték. Vizeletből a hajlamosító vesebetegségek zárhatóak ki.
Az érszűkület vizsgálatát gyógytornász is elvégzi, ha az orvos hozzá irányítja. Az állapotfelmérés után egyéni tornát dolgoz ki az állapothoz mérten. A vizsgálat anamnézissel kezdődik: korábbi betegségek, családi halmozódás, életmód, foglalkozás stb. Meg kell kérdezni, mi az aktuális panasz, mivel az artériák betegsége társulhat vénással is. Ezt követően a gyógytornász megtekinti és megtapintja a lábakat, végül megméri a vérnyomást és a pulzust a lábakon. A két lábon az érszűkület vizsgálata egyszerre történik, hogy összehasonlítható legyen a másikkal. Először fekve vizsgálja a beteget, majd ülve, megfigyelve ezzel a vérkeringés változik- e a gravitáció hatására. Végül álló helyzetben is. Mindegyik testhelyzetben figyelni kell a láb színének vagy hőmérsékletének változására, sebek meglétére, illetve mérni kell a pulzust is több helyen, ha tapintható, így meghatározható a szűkület helye.
Funkcionális teszteket is végeztetünk az érszűkület vizsgálatára. Ilyenek a diszbáziás táv mérése, a lápcsőn járási, guggolási és lábujjhegyre állási tesztek. Valamint a futószalaggal történő érszűkület vizsgálat. Ezeket hetente ismételni kell, annak érdekében, hogy megtudjuk, eredményes e a kezelés. Ha a változtatások ellenére sem javul a beteg állapota, műtétre lehet szükség.
