Igen sokféle fertőzés létezik, alapjában véve egy fertőzés során a gazdaszervezetbe egy fertőző organizmus kerül, amely a gazdaszervezetet arra használja fel, hogy növekedjen és szaporodjon.
Abban az esetben, ha a fertőzés hatására a gazdatestben károsodás történik, kórokozóról beszélünk. Ilyen fajtájú a gomba, a parazita, a baktérium és a vírus által okozott fertőzés. Ezekkel a megbetegedésekkel foglalkozik az epidemiológia és az infektológia, továbbá az immunológia és a mikrobiológia is.
Természetesen létezik olyan eset, amikor nem fertőzésről, hanem szimbiózisról van szó. Ilyenkor mindkét félnek előnye származik a másik jelenlétéből. Ilyen a bélrendszerben megtalálható baktériumok és az emberi szervezetben természetesen is megtalálható staphylococcus fajok jelenléte. Azt azonban ki kell jelenteni, hogy a fertőzés és a szimbiózis között vékony a határ. Egyes körülmények hatására a szimbiózis fertőzéssé is alakulhat, ugyanakkor az is előfordul, hogy a fertőző organizmus nem képes megfertőzni a gazdatestet.
A fertőzés által okozott megbetegedéseket két csoportba sorolják be. Az első esetben a beteg megfertőzheti az egészséges embereket, ilyen például a himlő, a lepra, a lépfene, a tuberkulózis, és a szifilisz is. A második csoportba azok a fertőzések tartoznak, ahol közvetlenül nem fertőzi meg a beteg a társait, a fertőzés ilyenkor bizonyos körülményektől függően fertőznek. Ebbe a betegségcsoportba tartozik a pestis, a sárgaláz és a malária is. Vannak olyan esetek, amikor mindkét csoportba be lehet sorolni a fertőzést, ebbe a kategóriában van többek között a kolera és a tífusz.
Ma már teljes bizonyossággal tudjuk, hogy a fertőzést olyan organizmusok okozzák, melyeket szabad szemmel nem látunk. Felmerül a kérdés, hogy ezt vajon mióta ismerjük. Bármennyire meglepő a feltételezés, már Krisztus előtt 42-ben megjelent, méghozzá Terentius Varro agyában. Először azonban csak 1680-ban voltak az emberek meglátni az ilyen fertőző organizmusokat. 1840-ből van az első feljegyzés, melyben Schönlein azonosította a penészt. Ezután már gyorsabban haladtak a felfedezésekkel, hiszen az orvostudomány is rohamosan elkezdett fejlődni. 1870-ben a gyermekágyi lázat, 1882-ben a kolerát, 1884-ben a tífuszt, 1885-ben pedig a mocsári lázat okozó fertőzéseket is azonosították.
Most nézzünk pár érdekességet. Minden fertőzésre vannak olyan szervezetek, amik immunisak, vagy éppen jobban fogékonyak, mint mások. Vannak olyan betegségek, amiket arról neveztek el, hogy melyik állat kapja el könnyebben és nagyobb számban. Emiatt alakultak ki a következő elnevezések: sertésorbánc, egérvész, tyúkkolera, galambdiftéria. Érdekes, hogy a legtöbb állat immunis a kolerával és a tífusszal szemben, a békák pedig nem kapják el a lépfenét. Az élőlények ellenálló képessége igen változó jelenség, attól is függhet például, hogy melyik fejlődési szakaszban van a szervezet. A gyerekek gyakrabban betegszenek meg kanyaróban, vagy épp szamárhuruttal, míg a felnőtteknél jelentősebb a rák és a tuberkulózis megjelenésének aránya.
