A fekélybetegség vagy latinul ulcus ventriculi, igen gyakori megbetegedése a gyomornak. A gyomorfekély olyan betegség, mely a gyomorsavat alkotó pepszin, sósav, a fűszeres, savas ételek, illetve a nyálkahártya épségét létrehozó mucin és a sejtregeneráció balansza megbomlik.
Egyes emberek esetében a gyomorfekély évek vagy évtizedek alatt jön létre, máskor hirtelen jelentkezik. Ez a betegség lehet öröklött, hajlamosíthat rá a dohányzás és az alkohol fogyasztás, a stresszes életmód. Míg az esetek felében kimutatható a Helicobacter pylori nevű baktérium, a fennálló százalékban a tartós gyógyszerszedés a gyomorfekély okozója. Ezek közül is az acetil szalicilsav. Ezek a baktériumuk a savas közeget kedvelik. Ph érzékelő receptoraik segítségével a gyomor belső falát védő réteg alá fészkelik be magukat és ott szaporodnak. A szervezetünkbe juthatnak természetes ellenőrizetlen vizekből való fogyasztás során, nem megfelelő higiénia kapcsán széklettel szennyezett kézzel szájon át, megtalálható a juhtejben és terjesztheti a házi légy is.
Gyomorfekély kialakulhat a gyomor úgynevezett kis görbületénél vagy a patkóbél kezdeti szakaszán, de ezt már nyombél fekélynek nevezzük. Előfordulását tekintve a férfiak esetében kétszer gyakoribb. Életkor tekintetében pedig a 20 és 50 év közöttiek betegsége. Világviszonylatban a népesség felét érinti a gyomorfekély. Magyarországon ez az arány kétharmad. Befolyásoló tényező előfordulásában a társadalmi valamint gazdasági helyzet.
A gyomorfekély átlagosan három-négy centiméter átmérőjű szabályos kör alakú elváltozás a gyomor belső felszínén. Egyszerre több is előfordulhat. Ez a sérült felület védtelenné válik a savak maró hatása ellen, így a gyomor "magát" kezdi el emészteni. Ha a gyomorfekély olyan mélyre terjed, hogy kapcsolatba kerül a környező szövetekkel, átterjedhet a fekély más szervekre is. Gyakran fordul elő, hogy sokáig tünetmentes a beteg és ezért nem veszi észre időben a gyomorfekélyt. Más esetekben pedig már a kialakuló fekély is intenzív fájdalmat és hányást okoz.
Az állandó maró hatás miatt a gyomorfal folytonossága megszakad és a gyomorfekély elérheti a vastagabb ereket, melyek ha megsérülnek a savas közeg jelenlététől, masszív vérzést okoznak, ami először ájuláshoz, majd halálhoz vezethet. A gyomorba jutó friss, piros vért a beteg kihányja ugyan úgy mint, sokszor az elfogyasztott ételt is. A gyomorfekélyben szenvedők ezért lesoványodnak, vitaminhiányosak, immunrendszerük sebezhetőbb. Amennyiben a vér a tápcsatornában marad, a székletet koromfeketére festi, valamint csak labor alapján kimutatható vért tartalmaz.
Hányás után a fájdalom csökken, viszont az ismétlődő gyomortartalom ürülés következtében a fogak és a nyelőcső állapota megromlik, mivel nincs védelme a gyomorsav ellen. Ez további betegségekhez vezethet.
A fekély hegképződéssel gyógyul, így a későbbiekben még fájdalmas lehet az emésztés.
