Mivel a normál érték egyénenként is változó, akkor diagnosztizálható valóban a hypertonia, ha az érték időnként vagy tartósan minimum 15 Hgmm-rel meghaladja azt. A szív összehúzódásakor mérhető nyomás a systole és a szív telődésének fázisában mérhető nyomás a diastole. Magas vérnyomásról akkor beszélünk, ha a systolés, illetve a systolés és diastolés értékek a normális fölé emelkednek. A vérnyomást a perctérfogat és a perifériás érellenállás határozzák meg. A perctérfogat pedig az a vérmennyiség, amit egy-egy kamra képes egy perc alatt a keringésbe juttatni. Az egyik megváltozásával a másik fordítottan arányosan változik, így a test szabályzó mechanizmusa miatt állandó lesz az érték nyugalmi helyzetben, de ha az egyensúly megbomlik, hypetonia lép fel.
A hypertoniát, mint betegséget két csoportra oszthatjuk. A primer hypertonia esetében a kiváltó ok ismeretlen, míg a szekunder hypertonia valamilyen meglévő más alapbetegség kísérő tünete ként jelentkezik. Az ismeretlen eredetű magas vérnyomáson belül is megkülönböztethető a mérsékelt időszakosan fellépő hypertonia, a kifejezettebb és tartós, valamint ezen formák kevert változata. A hypertoniában szenvedők körül belül 70%-nál figyelhető meg ez a forma. Kutatásokkal sikerült kimutatni, hogy ezeknél az embereknél a szívizom fokozottan érzékeny az összehúzódást segítő és növelő ingerekre.
A szekunder hypertonia lehet vese eredetű, okozhatják a belső elválasztású mirigyek működésének zavarai, a szív és az érrendszer elváltozásai, lehet idegi eredetű vagy egyes gyógyszerek tartós szedésének mellékhatása ként is megjelenhet. Hosszú távon a hypertonia érelváltozást okoz. Vese eredetű hypertoniák két csoportot képeznek. Létezik a vese-artéria veleszületett vagy szerzett szűkülete miatt kiváltott renovascularis és a veseszövet pusztulásával járó állapot, a parenchymás hypertonia.
Az első esetben a szűkület miatt csökken a vesébe áramló vér mennyisége. Angiotenzin nevű, érösszehúzódást kiváltó hormon fog képződni, ezáltal a perifériás érellenállás nő és a vérnyomás nőni fog. A másik esetben a vesebetegség miatt elégtelen a szerv működése, folyadék visszatartás és ezáltal vértérfogat növekedés lesz észlelhető. Ez a típusú hypertonia vizelethajtóval javítható, de parenchymás hypertoniában a renin nevű anyag is fokozottabban termelődik a vesében, mely szintén érösszehúzódást eredményez így más megoldást kell keresni. A testben zajló vérnyomást emelkedést kiváltó folyamatok alapján a betegek a megfelelő gyógyszert kapják a hypertoniára. Az betegség jellemző tünetei a szédülés, fejfájás, fáradtság, egyes esetekben orrvérzés, látászavar, nehézlégzés is fennállhat.
