A szervezet egyik védekező mechanizmusa a gyulladás, melynek gyakori kísérő tünete a láz. Ez a folyamat egy szabályozott hiperthermia, magyarul fokozott hőtermelés. Ezt a folyamatot pirogén anyagok váltják ki, melyek származhatnak mikroorganizmusok toxinjából, azok sejtmembránjának építőanyagából és a gyulladás helyén jelenlévő fehérvérsejtekből. Ezen anyagok hatására a hipotalamuszban található hőszabályozó központ idegsejtjeinek hőérzékenysége csökken, így a normál érték a magasabb hőfok felé tolódik el, így jön létre a lázas állapot. Az egyensúly a hőtermelés irányába tolódik el, amíg a testhő el nem éri az új értéket. A magasabb testhőmérséklet fokozza a fehérvérsejtek bekebelező mechanizmusát és serkenti az anyagcsere folyamatokat. Tünetei a végtag fájdalom, fejfájás, rossz közérzet és esetenként a remegés.
39 Celsius-fok felett a baktériumok nagy része már képtelen a szaporodásra, ezért megszűnik az általuk kiváltott károsító hatás, de esetenként a mikroorganizmusok a test sejtjeinél jobban bírják a hőmérséklet emelkedést, ezért a láz nem csak védheti, hanem károsíthatja is a szervezetet. A láz kezdetén hidegrázás és fázás jelentkezik, ez után a beteg forróságot fog érezni. A test hőmérséklete normalizálódik, melyet az erőteljes verejtékezés segít elő. Az izzadás erős folyadék- és sóvesztéssel jár, amit szükséges pótolni a kiszáradás és sokk veszélyeinek elkerülése érdekében.
A láz aktiválja az immunvédekezést, így elősegíti a védekező fehérvérsejteknek a fertőzés helyére való eljutását, valamint gyorsítja a szívműködést és a vérkeringést. A normál testhőmérséklet 36,5-37,4 Celsius fok között van. Átlagosan 38,5 fokig enyhe, 39,5 fokig mérsékelt lázról beszélünk. A túlzottan magas és tartós (40 Celsius-fok felett) lázas állapotra a szervezet görccsel válaszol, valamint más központi idegrendszeri károsodással jár együtt. A 43 Celsius-fok feletti láz halálos kimenetelű, ha nem tudjuk csillapítani, mivel hőgutát és agyhalált is okozhat. Mindenképp kórházi ellátást igényel. A láz jellege és hosszúsága nem mindig mutat egyenes arányosságot a betegség súlyosságával.
Előfordul,hogy hosszú lázas állapot után a visszaálló testhőmérséklet a normálistól alacsonyabb. A lázat mérhetjük a test különböző pontjain. Kisgyermekek, csecsemők esetében szokás a végbélben mérni, felnőtteknél a hónaljban vagy a szájüregben mérnek. Ezek a mérési formák a régi higanyos lázmérőnél használhatóak. Ma már egyre elterjedtebb a digitális forma.
