Kormányrendelet alapján minden cégnek kötelező üzemorvost fogadni, aki biztosítja az egészségügyi ellátást a cég alkalmazottjai számára. Az üzemorvos feladata, hogy rendszeresen ellenőrizze a dolgozók egészségügyi alkalmasságát, és neki kell eldöntenie, hogy a leendő munkavállalók alkalmasak-e a munka elvégzésére.
Az üzemorvost a beteg egyéb alkalmassági vizsgálatok elvégzése miatt is felkeresheti, ilyenek például a gépjárművezetői vagy a fegyverviselési alkalmasság. Továbbá lehetőség van arra, hogy az üzemorvos gyógyszert írjon fel, amennyiben a munkavállaló megbetegszik, kérhető nála védőoltás beadása, és szemészeti alapvizsgálatot is végezhet. Szükség esetén hatásköre feljogosítja, hogy szűrővizsgálatra küldje el a dolgozót. A munkába állási előzetes vizsgálaton túl, időszakos vizsgálatokat végez, illetve a munkaviszony megszűnésekor záró vizsgálatot készít a munkavállaló egészségi állapotáról. Amennyiben hosszabb betegállományból tér vissza a dolgozó, köteles megvizsgálni, hogy teljesen meggyógyult-e, és a foglalkozás közben szerzett betegségeket és sérüléseket is ki kell vizsgálnia.
A munkavállalókat a törvény kategorizálja a munkájuk alapján, és az egyes kategóriákra vonatkozóan szabályozza az üzemorvos által elvégzendő kötelező vizsgálatokat és azok gyakoriságát. Nézzük meg ezeket a kategóriákat.
Az „A” kategóriába azok tartoznak, akik a bányászat vagy kohászat fizikai munkaköreit töltik be, illetve mérgező, sugárzó, rákkeltő anyagok közelében vagy azokkal foglalkoznak. Ebbe a kategóriába esnek az állatkísérleteket végzők, a korkedvezménnyel járó munkák, a vasúti, légi és vízi közlekedésben dolgozók, akik a forgalmat bonyolítják, és akiknek szakszolgálati vizsgát kell tenniük a munkakörük betöltéséhez.
A „B” kategória azon dolgozók ellátását határozza meg az üzemorvos számára, akik bizonyos gazdasági tevékenységekben fizikai munkát végeznek, vagy munkaidejük több mint 50 %-át ilyen környezetben töltik. Ilyen például az állategészségügy, a bútorgyártás, a fafeldolgozás, a műanyag és gumi termékek előállítása, a dohánytermékek gyártása, a mezőgazdaság és az építőipar is.
A „C” kategóriába azokat soroljuk, akiknek a munkahelye nem tartozik az „A”-ba, illetve tevékenységüket ipari, szolgáltató, számítástechnikai, kutató területen végzik fizikai munkakörben.
Az üzemorvos a „D” kategória alapján köteles ellátni az oktatásban, adminisztrációban dolgozókat, a kutatási-szervezési feladatokkal, és kulturális tevékenységekkel foglalkozókat, illetve mindazokat, akiket máshova nem lehet besorolni és az „A”, a „B”, és a „C” osztályban említett munkaköröknek a nem-fizikai dolgozóit.
